Google+ Followers

2015. november 19., csütörtök

Juhász Ferenc: Fecske


A tintakék égbe,
mint suszterszögecske
fúródik a kemény
magasba a fecske.

Csapkod, cikkan, s ahogy
megvillan a teste,
elolvad, mint kézben
jégeső-szemecske.

Szabadság madara,
bársonyszárnyú lélek,
ó, de boldog vagyok,
hogy szabadon élek.

Nézem most a fecskét,
kiáltok repesve:
ni, hogy cikkan, röpdös,
testvérem, a fecske.

Anyám, kinek gyönge
szívéből szakadtam,
rabnak szült, - már dalom
szállhat szabadabban.

Este, mikor szagos
párnámra feküdtem,
s nyakig az örömbe
bújva elmerültem,

az ablakon át, mint égő
búzaszemecske,
csillag szállt az égről
kemény tenyerembe.

Vele beszélgettem,
halkan, énekelve,
s megláttam a tükrön,
ott alszik a fecske.

No, te égi pajtás,
gyermeke a rendnek,
fészek helyett most a
szívemen pihensz meg?

Szóltam, s odavettem
magamhoz az ágyba, -
pötty szívével vert a
szívem dobogása.

Reggel, ahogy lángban
lobogott az ablak,
a fecske kiröppent,
nekiszállt a napnak.

S én szóltam, szabadság
forró szerelemben,
soha, soha, soha
ne veszíts el engem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5