2015. május 26., kedd

Csuka Zoltán: Alkony a hegyek ormán


Fehér felhőprémmel dúsan szegett
Biborvörös palástba bújt a nap
S a ködsubás hegyeknek messze ormán
Most haldokolva, rőt sugárözönnel
Véresre festi a fehér havat.

A hegytetőn most elmerengve állok.
Szemem pihen a messze láthatáron…
És mint az éj tűnő napsugárnak
Ezer csillaggal kivert kupoláját,
A lelkemet az álomnak kitárom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5