2015. március 29., vasárnap

Jékely Zoltán: Fent és lent


Fejünk felett mély, bársony kurrogással
hollópár szállt el lompos-feketén:
szerelmes szót váltottak ők egymással -
ugyanazt mondták, amit te meg én.

Hímes szavakkal egymást most megejtjük,
bokrokba csal a bíbor kábulat.
Őszre egymás hangját is elfelejtjük -

de soha búgó, bársony hangjukat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5