Z. Tábori Piroska: Az aranysas

Messze földön élt egy nagyon szép királylány. Mikor megszületett, édesapja megkérdezte a jósokat, hogy mi lesz a sorsa a lányának. A jósok azt felelték, hogy nagyon vigyázzon rá a király, mert tizenhatsztendős koráig mindég veszedelem fenyegeti. A király hát vigyázott is rá, de úgy, hogy elrejtette minden emberi szem elől. Tündért hivott keresztanyának, az aztán elvitte a királylányt olyan völgybe, amelyiknek sehonnan se volt bejárása. Óriás hegyek állottak őrt körülötte, meredek sziklafallal, amelyiken az ember nem tudott átmászni, de még madár sem szállott olyan magasra.

Történt egyszer, hogy a szomszéd ország királyának a fia vadászni ment. Egyszercsak egy fekete szarvas került eléje. No, ilyet a királyfi még sohasem látott, ment hát utána, amíg csak erővel bírta, hegyen át, völgyön át, sürü erdőkön keresztül. Egyszercsak eltünt a szarvas. Ott állott a királyfi egy magas hegy tövében. Amint ott áll, valami halk, fájdalmas hangot hall. Elindul a hang nyomában, akkor látja, hogy a fűben csúf tarka kígyó aranyos madárkát szorongat. Hamar odaugrott a királyfi, addig ütötte a kígyót, míg holtan nem nyúlt el a fűben, a kis madarat pedig a tenyerébe vette, simogatta, forrásvizzel megitatta. Egyszercsak egy suhogást hall a feje felett, aranyos sasmadár szállott le a magasból. – Köszönöm a jóságodat, királyfi – mondta a sasmadár, - az én fiókám ez a madárka, kiesett a fészekből, bizony elpusztitotta volna a kígyó, ha meg nem szabaditod. Hanem jó tett helyébe jót várj. Ülj csak a hátamra!

Felült a királyfi a sasmadár hátára, az meg felrepült vele a magas hegy tetejére, onnan csodálatos szép völgybe ereszkedett. Ott a legszebb királylány várta a királyfit, meg is örültek egymásnak, megesküdtek, hogy soha el nem válnak.

Alig mondták ki az esküt, gyönyörüséges tündér jelent meg előttük, a királylány keresztanyja. Azt mondta a tündér: - Szép királyfi, amiért megszabaditottad az aranysasomat a gonosz kígyótól, neked adom a királylányt, letelt a tizenhat esztendő, többé semmi veszedelem sem fenyegeti, éljetek boldogan. – Azzal csak egyet tapsolt, jött az aranysas, hátára vette a fiatal párt, hazavitte, ott mindjárt lakodalmat is csaptak és boldogan éltek halálig.