2014. szeptember 30., kedd

Edgar Allan Poe: Álmodom



Gyakran egy lugasról álmodom:
rajt: surrogó madárhad:
ajkad e lugas: a lombokon
zengő szavak tanyáznak.

Szemed az égre nyíl: ragyog
s rámhanyatlik kihülve:
halálra csüggedt csillagok
zuhannak így az űrbe.

Szived – a szived! – felsír szavam,
s álmodom, mint már százszor:
kincsről, mit nem vehet meg arany,
s mit megvehet: csillogásról.

/Ford.: Képes Géza/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5