Akinek a mellén
Gügyögtek hajdan,
Szeressétek örömében,
Védjétek a bajban!
Ki a kis bölcsőtök
Fölött éjszakázott,
Csókoljátok meg szemét, ha
Olykor könnytől ázott.
S aki azután is
Titkos aggódással
Úgy kísérte lépteteket
Egy életen által:
Féltő szívvel lesve,
Hogy hol s merre járnak,
- Imádkozva ejtsétek ki
Nevét az anyának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése