Örök törvénye a nagy Mindenségnek,
Hogy a jövőnket sűrű köd fedi.
Gyarló emberkéz e homályos leplet
Kiváncsian fel nem lebbentheti.
A sors könyvébe megvagyon az irva:
Öröm-e, bú-e életünk sora?
Virágok között vezet-e az utunk,
Avagy göröngyös, tüskés, mostoha?
Oda vágyom én, ahol a sorsnak könyvét
Arkangyal őrzi, Isten zsámolyán,
Hogy kitörüljem ami fájó bánat
Az életedre irva van talán...
Hogy érjen csupán boldogság a földön,
Öröm, vidámság társaid legyenek,
S légy mindig olyan gondtalan, mosolygó,
Mint mikor szívből megszerettelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése