Indián mese: Hogyan röpült versenyt a kolibri és a gólya

A kolibri egészen kicsi madár, alig nagyobb a lepkénél. De szárnyai nagyon gyorsak. Olyan gyorsan röpül, akár a kilőtt puskagolyó. Egyszer aztán a fejébe vette, hogy legyőzi a legnagyobb gólyát is, pedig az akár naphosszat a levegőbe marad, csakhogy a röpte nagyon lassú és nehézkes.

- Komámuram - szólt a gólyához a kolibri -, nem repülnénk egyszer versenyt?

- Miért ne? Vajon elég erős vagy hozzá?

- Nagyon erős vagyok! - büszkélkedett a kolibri.

- No, majd meglátjuk. Mikor versenyezzünk?

- Holnap reggel.

- Jó. Holnap reggel várlak.

Másnap reggel a kolibri a gólya elé állott.

- No, komámuram, mi újság? - kérdezte a gólya.

- Nincs semmi különös.

- Akkor hát kezdjük a versenyt. Ki repül elsőnek? Kezd talán te, én majd utánad repülök.

A kolibri felröppent, s hamarosan eltűnt. Ekkor a gólya is felröppent. De alighogy a folyó fölé ért, a kolibri kifáradt s a vízre hullott, s ott vergődött, csapkodott a szárnyával. Hamarosan odaért a gólya.

- No, komámuram, mi újság? - kérdezte csúfolódva.

- Nincs semmi különös - válaszolt a kolibri.

- Látod, hogy megjártad? - nevetett a gólya.

- Komámuram engedd meg, hogy a farktollaidba kapaszkodjam - kérte szelíden a kolibri.

- Nem bánom - mondta jó lelkűen a gólya, s egyik hosszú lábát, amelyet röptében mindig kinyújt, azzal hogy kormányozza magát, most odatartotta a bajba jutott kolibrinek.

- Ülj csak a lábamra - biztatta.

A csuromvizes kis madár a gólya lábára kapaszkodott, szépen elhelyezkedett rajta, s biztatni kezdte.

- Rajta, komámuram, csak előre!

Így repültek együtt, és estére kelve a folyam túlsó partjára értek, szép békésen.

Mondjátok meg, melyikük volt a győztes!

Átdolgozta: Bartócz Ilona