2009. szeptember 28., hétfő

Babits Mihály: Hegeso sírja (egy görög emlékére)

A kedvesem kétezer éve alszik,
kétezer éve meghalt, s vár reám.
A neve Hegeso. - lábhegytől arcig
márványszínű - s komoly és görög leány.

Élő, habár lehellete se hallszik,
keble átduzzad ráncos khitonán.
Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?
Ül meghajolva. Méla. Halovány.

Előtte állva szolgálója tartja,
rabszolgalány, a drága ládikát,
amelyből ékszereit válogatja.

Talán azt nézi( lelkem bús reménye)
melyikkel ékesítse föl magát,
ha megjövök majd én, a vőlegénye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5