A féltékenység alapja az, hogy az ember nem tudja elképzelni, hogy őbenne elég képesség van arra, hogy a másikat állandóan lekösse és megtartsa. A féltékenység tehát a tehetetlenség kitörése. A kisebbség beismerése. Az értéktelenség őrjöngése.
Él itt ebben a faluban egy gazdaember, akinek zenei tehetsége van. Nincs az a hangszer, hogy ne tudna játszani rajta. Műkedvelő bandát szervezett, s így télen folyton mulatságokra jár, s pénzt keres.
A felesége ettől csaknem megbolondult. Tíz év óta szakadatlanul féltékenykedik. Hogy az ura nem pénzért jár a mulatságra, hogy ez csak ürügy: asszonyok után jár.
- Minden tisztességes ember otthon ül - szokta kiáltani -, csak te vagy oly gazember, hogy nem bírsz megmaradni a házadban, a gyerekeid mellett, a feleséged mellett. Neked csak azok a cédák kellenek. De be foglak zárni, minden hangszeredet összetöröm, és ólmot öntök a füledbe.
Az ember tíz évig hallgatta, de a végén kifakadt:
- Nohát, most már elég. Én eddig nem csaltalak meg, de ma kimegyek, és az első asszonyt, akit meglátok, megcsókolom. Ami történik, annak te leszel az oka.
Evvel kiment a szobából, s ahogy kilép, meglátja az udvaron a suszter feleségét. Ez a suszter egy szegény ördög volt, s éppen nem volt otthon, mert hazavitte a cipőt, amit rendelésre készített. Olyan szegény volt, még inasa se volt, akivel hazaküldje.
- No szomszédasszony - azt mondja a suszternénak az ember -, van-e kedve rá, hogy a feleségemet magával megcsaljam?
A suszterné nagyot nézett, s azt mondja:
- Legalább várja meg, míg egy kicsit felöltözöm.
- Sose öltözzön, mert akkorára elmúlik a dühöm.
Evvel a gazda bement a suszternéhoz, és megcsalta vele a feleségét.
Igen ám, de közben hazajött a suszter, és ott kapta őket. A gazda felesége csak a nagy lármára lett figyelmes, és a verekedésre.
A dologból pör lett, s egy év múlva a gazdának el kellett fogadni a suszter legkisebb inasát örökbe. De a suszter evvel nem elégedett meg, otthagyta öreg és szurtos feleségét is.
Így történt, hogy az asszonynak el kellett fogadni az urát, a gyerekkel együtt, sőt még a házsártos vén suszternét is, aki a sok hercehurcába úgy elromlott és elbetegeskedett, hogy neki kellett ápolnia.
Azóta a féltékeny asszony mindenkinek elmeséli, hogy ő maga az oka szerencsétlenségének. Nem volt jó neki a tiszta ura, most meg kell elégednie azzal, ahogy járt.
Él itt ebben a faluban egy gazdaember, akinek zenei tehetsége van. Nincs az a hangszer, hogy ne tudna játszani rajta. Műkedvelő bandát szervezett, s így télen folyton mulatságokra jár, s pénzt keres.
A felesége ettől csaknem megbolondult. Tíz év óta szakadatlanul féltékenykedik. Hogy az ura nem pénzért jár a mulatságra, hogy ez csak ürügy: asszonyok után jár.
- Minden tisztességes ember otthon ül - szokta kiáltani -, csak te vagy oly gazember, hogy nem bírsz megmaradni a házadban, a gyerekeid mellett, a feleséged mellett. Neked csak azok a cédák kellenek. De be foglak zárni, minden hangszeredet összetöröm, és ólmot öntök a füledbe.
Az ember tíz évig hallgatta, de a végén kifakadt:
- Nohát, most már elég. Én eddig nem csaltalak meg, de ma kimegyek, és az első asszonyt, akit meglátok, megcsókolom. Ami történik, annak te leszel az oka.
Evvel kiment a szobából, s ahogy kilép, meglátja az udvaron a suszter feleségét. Ez a suszter egy szegény ördög volt, s éppen nem volt otthon, mert hazavitte a cipőt, amit rendelésre készített. Olyan szegény volt, még inasa se volt, akivel hazaküldje.
- No szomszédasszony - azt mondja a suszternénak az ember -, van-e kedve rá, hogy a feleségemet magával megcsaljam?
A suszterné nagyot nézett, s azt mondja:
- Legalább várja meg, míg egy kicsit felöltözöm.
- Sose öltözzön, mert akkorára elmúlik a dühöm.
Evvel a gazda bement a suszternéhoz, és megcsalta vele a feleségét.
Igen ám, de közben hazajött a suszter, és ott kapta őket. A gazda felesége csak a nagy lármára lett figyelmes, és a verekedésre.
A dologból pör lett, s egy év múlva a gazdának el kellett fogadni a suszter legkisebb inasát örökbe. De a suszter evvel nem elégedett meg, otthagyta öreg és szurtos feleségét is.
Így történt, hogy az asszonynak el kellett fogadni az urát, a gyerekkel együtt, sőt még a házsártos vén suszternét is, aki a sok hercehurcába úgy elromlott és elbetegeskedett, hogy neki kellett ápolnia.
Azóta a féltékeny asszony mindenkinek elmeséli, hogy ő maga az oka szerencsétlenségének. Nem volt jó neki a tiszta ura, most meg kell elégednie azzal, ahogy járt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése