2009. augusztus 19., szerda

Jevgenyíj Baratinszkij: Vízesés


Zuhogj, zuhogj csak, meg nem állva,
a völgy felé, ezüst patak!
Szakadjon dübörgő szavad
a visszhang dübörgő szavába!

Hallom: északi szél vonít,
fenyők hajlonganak recsegve,
s a szél szavával zúgnak egybe
lázadt, robajló hangjaid.

Mért hogy várakozva nézlek
megbabonázva s szüntelen?
és mit jelentenek szívem
mélyén e jósló reszketések?

Párálló mélységed felett
állok, álom bűvöletében,
és szavak nélkül is megértem
- a szívemmel - beszédedet.

Zuhogj, zuhogj csak, meg nem állva,
a völgy felé, ezüst patak!
Szakadjon dübörgő szavad
a visszhang dübörgő szavába!

/Ford.: Lothár László/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5