Fjodor Tyutcsev: Tavaszi vihar

De szép az első égi lárma,
mikor májusi dörejek
mintegy csintalankodva, játszva
teledübörgik az eget!

Zeng-zúg a menny ifjú haragja,
por röpül, halk permet szitál,
az eső szálain aranyba-
vont gyöngyök milliója áll.

Fut a hegyről a fürge zajlás!
De dal és fütty sem hallgat el:
a dörejre patakmorajlás
és erdei koncert felel.

Azt hinnéd: Zeus sasát itatva
Hébe, szeles égi cseléd
nevetve földre zúdította
viharral-habzó serlegét.

/Ford.: Szabó Lőrinc/