Erdélyi József: A kóró

Akkor örül a kóró,
mikor térdig ér a hó:
hogy kilátszik belőle,
s fújhat a szél felőle.

Ott áll barnán, feketén,
a fehér hó tetején,
ott siratja a nyarat,
s örül, hogy ő megmaradt...

Akkor reszket a kóró,
mikor elolvad a hó,
a fagyok felengednek,
fényes füvek serkednek.

Kivel nem bírt meg a tél
fagyos szele, meleg szél,
langyos zápor töri meg,
s trágya lesz a jó öreg...